10!

10 éve úgy jöttem erre a szigetre, hogy max 2 évet maradok :). Az élet közbeszólt, és úgy tűnik, még párszor 10-t maradunk is…

Hát, igen… Az új és ismeretlennel kapcsolatos izgalom immár bőven a múlté, és köszönjük a gratulációkat is, hogy sikerült kibírni ennyi évet a máltaiakkal összezárva egy szigeten ;). Elnézve az emúttízév magyar közéleti és politikai változásait, úgy érzem, hogy az ország elhagyása megérte. Véleményem szerint sokkal kevésbé stresszes mindennapokat élünk itt, amihez nyilván a hely mérete is hozzájárul.

Ennyi idő alatt összeszedtünk 3 gyereket, összesen 3 lakásban laktunk, dolgoztam 5 cégnél, egyszer kirúgtak, 5 autó és két motor tulajdonosai voltunk/vagyunk, ebből 2-őt már újonnan vettünk. Sikerült két igazi multinál is dolgoznom, a Renault Group és a Vodafone révén eljutottam Párizsba és Londonba.

Ennyi idő alatt Málta sokat változott. Amikor ideköltöztem, vasárnap is nyitva tartó boltokat csak a turisták által erősen látogatott környékeken lehetett találni, mára ez már általánossá vált. Az élet is jelentősen drágult, akkoriban egy 3 szobás lakást 400 euróért béreltünk, ma már szerintem garázsokból kialakított lakásokért, vagy még inkább szobákért kérnek ennyit. Berobbant a Revolut, így a legtöbb helyen már tényleg lehet készpénz nélkül fizetni (a sarki boltosnak is jobban megéri, ha nem kell kifizetnie még a bankterminál tranzakciós költségét). Az építkezések döbbenetes méretet öltöttek, ugyanakkor sajnálatosan ennek leginkább a fák látták a kárát. Mára már könnyű lett otthonról a szigetet megközelíteni is, akkoriban még a közvetlen járat maximum nyáron volt elérhető, télen leginkább müncheni átszállással, vagy bécsi indulással lehetett ide jutni.

Láthatóan változott az itt élők összetétele is. Rendkívüli mértékben megnőtt az indiaiak, filippínók és afrikaiak száma. A legutóbbi kórházi látogatásunk alkalmával meglepő volt, hogy a folyosó közlekedő dolgozók 80%-a indiai, míg 10%-a filippínó, és a maradékon osztoznak a máltai és egyéb európai bevándorlók. De hasonló a helyzet a rendkívül felkapott Bolt és Wolt kajafutárok között is. Az afrikai munkaerő leginkább az építőiparban dolgozik. A fentiekből adódik, hogy amennyiben ilyen területen próbálnál első körben elhelyezkedni, velük kell felvenned a versenyt.

Változtunk mi is. Már nem nagyon váltjuk az eurót forintra fejben, hogy kiderüljön, hogy megéri-e az adott árucikk. Egyre kevésbé van kedvünk hazalátogatni. Hiába koszos a sziget, és néha úgy érezzük a máltaiak beleszarnak a környezetvédelembe, meg úgy általában abba, hogy betemeti őket a szemét, még mindig kevésbé depressziós a hangulat itt, mint otthon a legvidámabb barakkban. Habár a nyelvi nehézségek még mindig jelen vannak (elsősorban máltaiban), most már mindannyiunk számára természetes, hogy más nyelven is kommunikálunk a szomszédokkal és ismerősökkel. Megismerve más kultúrákat azt hiszem sokkal elfogadóbbak is lettünk: kevésbé számít, hogy valaki szlovák, román, szerb vagy orosz. A kérdés már inkább az, hogy milyen ember?

És, hogy hogyan tovább? Tervek mindig vannak 😉. 2 évvel ezelőtt már megkaptam a Permanent Resident státuszt (én egyedül, a tartozékok nem 🫤), egy esetleges állampolgárság viszont még messze van, nem könnyű itt megszerezni. Ezen kívűl persze vannak egyéb tervek is, valamint a kölköket is végig kell valahogy lökdösni a helyi iskolarendszeren, úgyhogy van még előttünk bőven feladat. Ha minden jól megy a 15 éves évfordulón ismét beszámolok, hogyan mennek a dolgok és a globális felmelegedés… 😨

Címkék: Élet Máltán, állandó lakos, Egészségügy, Mater Dei, Málta